Rejtélyek hamva

A hűvösség belemarkol az Alkony arcába,
Melyről hideg holdharmat hull,
Dermedt rózsaszirmokra szállva
A Hold
Jégfátyol sejtelmébe halkul.

Csillagokban kavargó jeges szelek
Mélyre szórják a szív fuvallatát,
Midőn az ég felé hinti őt egy lehelet,
Az árnyak
Táncolva köszöntik az éjszakát.

Éjfélen nyíló virágok hamva
A hajnalajkú sötétségre száll,
Gyönyörbe némuló homály alakja
Többé
Nem bűvöl rejtélyeket már.

 

2010. február