Titokban

Titokban az éj ódon fátyla

Hulló gyönyört hint a világra.

Titokban a dér rideg lelke

Szikrákat lehel a végtelenre.

Titokban homály után fény, ha kél,

Éj a hajnallal egymásban él.

Titokban a csönd visszhangot szór,

Némaság mögül, mikor a lélek kiszól.

Titokban a hervadás az öröklét,

Melyet szirmok hintenek szerteszét.

Titokban a valóságban álom lebeg,

Látható világok hamva felett.

Titokban a feledés az emlékezet,

S az utolsó pillanat az örök kezdet.

Titokban a Titok eme világba veszik,

S a sugarak őt sajdulón kiszínezik.

2007.