2015. december 11., péntek

Az az arc

Úgy gondolod, ismersz?
Nem akarok olyan és az lenni, 
akit hirtelen pillanatomban kaptál el,
legyek állandó, de ne dermedt szobor.
A hit, hogy tudod, ki vagyok s ítélhetsz bármikor,
jéglap alatt haldokló - az a sugár olvaszthatja csak fel,
ami továbbtükröződik holdakról; büszke visszfényed,
de nem szikkadt árnyad, sokkal inkább vibráló tükröd,
és a tejselyem tisztaságú kor, mi által mindenkoron él
a reménykedő, érák szemébe csalja azt a könnyet,
mely a változás fáklyás öröméből pörkölődött e világra.
Ha perzseled látszat jegét, lávaigazságú folyamként terül 
szét szándékok csetlő erdeje,
ágbogak s tüskék törnek le, majd lesznek avarrá.
A legszebb avarrá: egy hirtelen pillanattá, amiben felparázslik
koponyákra festett maszkok 
legeredetibb mosolya:
az arc.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése