"Dalokat ébresztő perceken
Gomolyog hívó szeled:
Debrecen"
/Hazatértem/
"Titokban a dér rideg lelke
Szikrákat lehel a végtelenre"
/Titokban/
"A leggyengébbnek
kellett lenned, hogy mára
legerősebb légy.
Tiszta lap-hajnal -
diákság éje"
/Osztályzat ok/
"Az Éj lapjaira
csillagbetűket suhint
az Ősvalami.
Könyvbolt vagy könyvtár
az evilág-lét?"
/A vagy-vagy ékei/
"Ez a valami, mi új, mi képtelen -
köszönöm Fent és Lent azt, hogy létezem"
/A lét hétfője/
"Gyászkönnyed ne hulljon éltem hullására,
Halottnak, ha hiszel, az a lelkem halála"
/Mary E. Frye: Ne jöjj el sírva síromig - Átirat/
"Letűnt álmok ránc-
redői között
érzi s éli Ő át -
mit is jelent
a kiválasztottságból
tovasarjadó egy-én
s csillagfény...
s a Világ...
Odaát..."
/Az égnek született Ő/
"Néha szuszog a küzdés páncélja,
s riadtan rogy össze önsúlya alatt.
Néha pedig hamarabb jut célba,
mint elmeparipán a lovas-gondolat"
/A Fáj és a Szállj/
" Bármit is suhint
a sors kétes keze rám
látlak: lebegek.
Ismerlek: rubint,
sivatagi hűs márvány -
nem múlt szeretet"
/Ősmélyből/
"Vagyok az élet s a múlás,
egyszerre okozat s ok,
bár hogy istenség, az túlzás,
inkább ember maradok"
/Ősangyal/
"Tényként kell raktározni bennünk
a világon átrobbanó borzadályt,
majd, ha felsír a megoldó-szél,
eolhárfán játszani a Változást"
/Tényként kell.../
Még törtet felfelé a füst, valami
gyönyörű kristályfüst: serkenő teste szúr,
tüskés a lélegzet, de már hallani,
ahogy szitál a szépség világokon túl"
/Télhímezte hajnal/
"S csak ring, csak leng az életté némult lugasban
ezer s még több kacsremény gyümölcsös vágya,
én pedig tovább folytatom teendőm, halkan,
de látom arcod, mikor senki se látja..."
/Mikor senki se látja/
" A test, a lélek, s az üdv harcának
fejfáját fénymély szemeid őrzik.
Bármily vájók is a beteg árnyak,
kitartok melletted a végsőkig"
/Végsőkig/
" Egy percre megállt a hullámverés,
és ködbe tajtékzott a sejtelem:
merre szállhatott el a vak sirály,
szemeid tükröző tengereken..."
/Csak egy percre/
"Minden rejtettséggel mindenben ott kavarog,
mi bizsergés lett, mitől élek, attól halok"
/Bölcsen halk árnyak/
"Hol két szemedben tükröt ver tárgya félelmednek,
ott óvó takaróban ringat a végtelen kegy"
/Éjtünemények/
"Tegezhetetlen fájdalmam
kimért részegségével
ölellek szoros érzéssel át.
Majd csöndezrek víg lepkéi
csak lepik, csak lepik el
ezt a halhatatlan éjszakát"
/Különös ölelés/
"Remeg bennem minden szavad,
s a csókod utolsó kincsrezgése.
Mindegy, világ merre halad,
én emlékszem istenem szemére..."
/Meddő halál/
"Nincs szó, többet nincs csend.
Csak a folytonosság kecses tánca.
Ne szólj, ha csókot csent
a szívből a szeretet hiánya"
/Nincs szó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése