Űrlény-napló: a Földön

Furcsa dobbanások jelezték jöttét - és nem volt mit tenni, behódoltam. Be kellett szállnom - tizenkilencedik érzékem ezt súgta.

Igaz, otthon, a Földiek által szikáran csak "kilencedik bolygónak" nevezett helyen kissé más a helyzet, s az űrhajójuk is másként fest fényeket a közös Kozmoszba - de tudtam, itt az én időm.

Végre megismerhetem a Földlakókat - akik hírük szerint messze a legbeképzeltebbek a világkerekségen, mégis, a leginkább önironikusak - valahára láthatom az ambivalencia bolygóját.

Elég volt egy nap? - kérdezhetem utólag magamtól, de a válasz hamva már úgyis az űrben kereng... Mármint szó szerint véve. Ugyanis, ha utazáskor gondolatom fonala elvész, akkor kiszállva fejemből, egy halk, színes vagy szürke érzéscsíkot hagyva maga után, egyszerűen elpárolog vagy tovahamvad.

Maga az utazás nem volt különösen izgalmas - csak a szokásos. Szféralakók dimenziókapukat ékesítettek (pedig mindig is mondtam, hogy nem kell annyit cicomázni, még elriasztja a valóban komoly érdeklődőket, de hát lehet ezeknek beszélni...), a fekete lyuk, ahogy szokta, ásított, bár most nem sütöttem el poénom, már ami a kávét illeti. (Az meg pláne nem olyan formában létezik itt, az Euridiké bolygón, mint a Földön. Itt lila és gömb alakú; amott hosszúkás és barna. Az itteni a legerősebb afrikainál is erősebb, a legenyhébb is a földi heroinnak felel meg, ami kiüt egy földi halandót - mi viszont, nem dicsekvés- hanem tényképpen, de sokkal erősebbek vagyunk, literszámra kortyoljuk) Tehát semmi extra nem volt az úton. Á, még egy fontos apróság: egy galaxisharmat a fejemre pottyant, de nem lettem atommérges.

Igazából egészen más az itthoni, kényelmes kis felhőpamlagról írni, mint konkrétan átélni az ottani, olykor megrázó élményeket, többek között a rendkívül kényelmetlen, ágynak nevezett borzadályt.

Nos, az is egészen más, ha megkérnek, hogy írjak róla (márpedig így történt, ezt még behajtom Ürüktü-n, e bájos bajkeverő barátnémon...), és persze megint más lenne, ha kedvtelésből írnék. Lenne jobb dolgom is, például csillagok füstjét beszívni - ez egyébként a Földön a dohányzásnak felel meg, de csak majdnem, mert ott káros szenvedély, itt pedig tulajdonképpen feltöltődés, a legegészségesebb formája mégpedig, sokszor az alvást is helyettesíti.

Több dolog is feltűnhetett az olvasónak. Egyrészt, hogy van egy barátném - igen, mi is nemek szerint oszlunk fel, de nem kettősség által, hanem körülbelül tizenkét féle nem van, akik kedvükre tájolódhatnak vonzalmuk szerint, bár itt is általában ketten alkotnak egy párt, s egy bizonyos nemfajta általában ugyanazt a másikat vonzza. Ezek közül csak az egyik a nőnem, s egészen másként is néznek ki alul-felül; teherbe azonban az eshet, akinek kedve tartja. Ez komikusan hangzik - ezért néztem nagyokat, amikor az eleve szegényesebb nemfajtákból - mindössze két darab - faramuci módon az egyik lehet csak terhes. 
A Földön továbbá rengeteg a gyűlölet, és az izgalmat, a világ mozgatórugóját az ostoba harcok képzik, nem a pozitív izgalom. Ez a két nem csatájában, egymás negatív megkülönböztetésében, rossz hatásban és még rosszabb visszhatásban, és egyéb dolgokban is egyaránt tetten érhető.

S akkor még az ember-ember - ugye így nevezik magukat? - viszonylatok aljas játszmáiról nem is beszéltem...

Na de, amit megtanultam röpke háromszáz évem alatt, az az, hogy ne szaporítsuk a negatívat még csak a felemlegetésével se, mert akkor mi sem leszünk különbek. 

Mizantróp sem vagyok, lévén nem is emberi lény; márpedig mindenki a saját háza körül sepregessen, vagy hogy mondják arrafelé.

A másik dolog, hogy ott is van alvás, de sokkal hosszabb ideig, mint nálunk -  néha el is csodálkoztam - hát ezek végigalusszák életüket? Sebaj, jut idejük bőven így is fondorlatok kieszelésére, még ugyancsak! Nálunk egy nap tíz óra, náluk, huszonnégy, így érthető, miért alszanak olyan sok óraszámot.

Két nap alatt sajátítottam el az összes nyelv - mert arrafelé nagyon sok van, itt pedig csak egy különféle variánsai - szellemében rejlő egy esszencia-nyelvet, így most már elmondhatom, hogyha arra járnék, bárkivel szót tudnék érteni. Bár a közeljövőben kétlem, hogy arra kerülne sor...

A sok hatalmaskodás, önhittség és romlott lelkület mellett azért sok egyéb mást is megtapasztaltam.

Az ember nem csak métely a Föld testén - táplálója is lehetne, ahogy neki is az őshona.

Mindenkinek büszkének kellene lennie földi származására, mert ilyen szép helyeket még itthon sem pipáltam, pedig elég sok tájat bejártam már saját kis lakomban.

A kulináris élvezetek magas foka felért egy komplett csillagzápor elszívásával... 

De azért az emberek között is akadt jó. Sőt, a jó emberek jobbak voltak mint itt bármelyikünk! Sehol másutt nem láttam így csillanni szemeket - no nem a külsőm miatt, ugyanis emberalakot öltöttem e röpke időre -, és soha nem láttam az irgalom, a kedvesség, és a szeretet ennyi árnyalatát egyszerre! Sőt, náluk szivárvány is van, és az esőjük is ezerszer enyhébb -  mégis, még e langy zivatar után is képződik szivárványuk -  azaz reményük! Az égbolt tanítványai ők, aki arra inti őket - soha ne adják fel!

Ők néhol pedig túlontúl makacsok - és feladják...

Mondom én, hogy a szélsőségek bolygója ez.