"Talán a könnyek halála valahol szomorúbb a halál könnyeinél"
"Mert élet értelme nincs, minthogy az univerzális igazságok is fantasy-könyvbe valók"
[...] "a tinta véges, a lap végtelen" [...]
"Sugárzó fekélyként terült szét álmai éber világán nem is létező betegsége fényes oldala: az átlagosnál jóval erősebb és gazdagabb lelkivilága... Vagy így születik mindenki, buzgó lehetőségekkel, melyeket elnyom az élet vélt vagy valós csömöre?"
[...] "nem minden szép egyben, ami érzelemdús" [...]
[...]" az egyetlen volt, ki mosolyt tudott csalni a dermedtté váló arcra, melyre barázdákat szántott a közöny, az érzéketlenség súlyos ekéje" [...]
"De ha rátalálunk fejünkre, szívünk is talán- nem talán szebb dallammal dobog"
/Vélt vagy valós/
*
" Az élet és a halál köztes állapotában a kentaurlány selymes sóhaja, s az Apa érdes fájdalomüvöltése szinkronban csendült fel. Éppen veszekedtek, mikor utoljára látta, miért is nem mondta többször, hogy minden dacossága ellenére szereti gyermekét? - ilyen s ehhez hasonló gondolatok cikáztak a gyászapa fejében. Könnycseppjei túlbrillírozták az éppen felsercenő csillagok fényét is, melyek átvilágították a legördülő búnedűt"
[...] "Egyébként sincs őrült egy őrületet normálisnak tartó világban" [...]
"Most viszont egy másik ősanya, nem más, mint a szent káosz került szeme elé, a közhiedelemmel ellentétben nem is tátongott, sem apró, szűk pupillájú nem volt; sőt, talán még gazdagabbnak is volt tekinthető, mint a részeire bontott mindenség, elemei ugyanis még a véghetetlen lehetőségeket dajkálták bölcsőjükben"
[...] a metafizika is az önmaga farkába harapó kígyó. Teljesség ugyan, és forráshoz való visszatérést hirdető; de körbenforgó, önmagát is tárggyá tehető, ám csak körbe-körbetáncikáló, öncélú okoskodás"[...]
"Egy pillanatra olyan arcot vágott a nő, mintha megismerte volna, de ez csak a deja vu tudattalanjának egy pillanattöredéke volt; hamar átvette a hatalmat a hessegető, kétkedő tudatos elme"
/Ódon szelek - Kígyózó sors/
*
[...] "Hiszen a Szív dolga olykor az észhez térítés..." [...]
[...] " Tévesen látod, Harc, e dolgot. Én vagyok ugyanis e világ összetartója, együttrezgés, ikercsillagok tatóoszlopa. Te nem vezetsz sehova, mi vagyunk az egyetlen ellentétpár, kik között nincs szükség együtthangzásra " [...]
"[...] " S hol találkozhatunk?
- Egy olyan művésznél, aki kifesti szobrait.
- Olyan is van?
- Igen. Úgy hívják: Édesanya" [...]
/Har(c)mónia/
*
"Akit te nagyra becsülsz, mert tehetséges, ügyes, vagy bármi más, ami te pedig nem, gondolj arra: még a legegyszerűbb lélek is tudhat olyat, amit bárki más nem! De már régóta kételkedem abban is, létezik-e egyáltalán egyszerű lélek..."
"A lélek egy hörcsög. Nos, a madár már közhelyes lett volna, de a szárny vagyis épp a hiánya miatt, legyen egy repülő hörcsög. Kalitkában elél egy darabig, de csakis túlél, ha nem szabadulhat, röpködhet saját természete, ötlete, elképzelése, meghökkentő szándéka szerint.
De ha már a hörcsögnél járunk, ha a lélek egy hörcsög, akkor a néha nem nonkonformista egyén olyan, mintha a hörcsög sosem koptathatná fogait, és megfosztanák rágcsikájától. Hogy nézne ki egy ilyen, hatalmas fogú hörcsög?! Belegondolni is iszonytató"
"Ezért nem érdemes a múltat dédelgetni – a jóból táplálkozáson kívül.
Úgyse úgy volt, ahogyan emlékszünk rá.
Úgyis mind- szenilisek vagyunk. Így pedig totálisan fölös időt és energiát pazarolni azokra a bezzegekre, melyekbe valójában meglepően sok „te jó ég” vegyült..."
/Gyógyhangok/
*
"Létezik azonban egy rejtelmes birodalom.
Ebben a világban épülnek az érzelmek, látnak a hangok, és láttatnak a képek - tobzódik a képzelet.
Itt összemosódik lét a lélekkel, lélek a hanggal, hang a képpel, kép a tárggyal.
Ezt a titokzatos világot úgy hívják: Művészet.
Az évek, élmények, munkásságok itt is járnak-kelnek: fonala mégis a legerősebb fonál, mi valaha köttetett: szent szövetség, acélos pókháló, örökkévaló: és mint olyan, maga a pillanat, ahogy az átmenetek örökségének csöndfinom mezsgyéjén lilába hajlik a lüktető élet színe, kékbe az égbolt visszaverődő sugarai: s nem-múló rezdüléssé a hunyt testek felett érzett fájdalom"
"Mikor érzed, hogy elvérzik benned a végtelen, s te nem tehetsz ellene semmit, haldoklását halk áhítattal vagy kénytelen végignézni, tehetetlenül, moccanatlan.... korlátos, véges létezésbe szorítva a végtelenmély lelket"
"Metaforák kipattanó, falat robbanón festő foltjai lenyisszantják a "mint" szócskát a csupa fehér szikárság hasonlatfaláról"
"Részleges vagy teljes hasonulással, teljes erőbedobással állunk a sziklán, s mi döntjük el, zuhanunk-e vagy felszállunk - esetleg halvány alternatívaként előre nézünk, és átugorjuk hősiesen, vagy éppen visszafordulunk, és éljük e mesés mindenséget, melyben a zöngés és a zöngétlen tisztán elkülönül egymástól, és a kéPzeletkavics eredeti formájában fér meg a valósáGkő mellett.
Persze kerülhet hajszál az életételbe, de egy varázsütésre eltűnik, ha a reáliák nyugtató belső szavait tesszük részünkké"
/Prózsák/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése