Dobbanásaink törmelékeit mind
elhordja a rideg szél.
Egy másik világ bús bölcsőjében ring,
mi több a szeretetnél.
Ez már nem is szavak grammja. Sokkalta több,
mint tonnányi ölelések röpke súlya.
S egy világtalan napon valami örök
érzéseink nembecsült értékét súgja.
Ez a nap majd nem a mi napunk lesz.
Fényévnyire szállítja el az idő.
De távlatok szeme majd ott evez,
hol nincs már Te, bennünk rejlő Mi - nincs Ő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése