((((Mennyekben ragadtam emlékeddel,))))
(((hazajönni nem tudok.)))
((Bár, hol Te vagy, ott csak a Haza int.))
(Oxigéntől fuldoklok)
(((Levegőt csak odafent, Veled)))
((kapok, s éter az altatóm.))
(Hajnalok éjmély hangú honát)
el én soha már nem hagyom.
((Buborékból lebeg elém az alakod,))
(Fényt fecskendez az alaktalanságomba.)
Elhunyt a szó: Nélküled, csak a végtelen
tár letűnt tájat álmodó ablakomra.
(Dimenziót váltottunk. A hős remény)
bennem legalábbis még ezt dobogja.
Egyre meztelenedik valós valód:
de ezt elmém szíve fel még nem fogja.
(Burokban ég a légváradba kapaszkodó)
(Saját máglya, illúzió lángjaiból)
(A szikra csak a mosoly, de a viselkedés)
(Nem más, mint a rongyleplű, rémköves Pokol)
És egyszerre, mint szétpukkanó
káprázat, látlak kopárló valódban.
Csak egy halandó vagy, sok közül,
igazából csak magamban csalódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése