Kell a halkan nyögő "hát"?
Kell a "nos", még ha értelme nincsen?
Kell még az a síri vád,
mivel emberré lesz az az isten,
kit magunkból gyúrtunk, égből,
s porhanyós, szállongva törekvő földből.
Éj lett a neve, még ha tőr
élétől is sebezhetetlen ő, föl
többé emberi vágy sosem száll -
nem kell többé haszontalan szó!
Nem, nem kell a nos, a hát - a Táj
tükrén megtörik a mondható.
Csak, mi kell, az a lényeg,
ne beszélj félre, egyenes út
csak, mi a lebegéshez
vezet, többé te sohase sújtsd
töltelék-tettekkel e mesés mindent,
az igazi lebegés az az áradás,
mellyel megfoghatod azt, ami kifent
arcot nélkülöző álomtelt árnyalás.
Árnyald, mi benned égő massza,
nosok, s hátok hiányában fürödve.
S akkor, ezer csillagpaletta
gyógyírt hint bizalomba halt űrödre.
Kezet fogsz valahára a csöndkemény,
gyémántpuhán hömpölygő tisztelettel.
És eszedbe sem jut, milyen költemény
születne, ha kínosan néma szemmel
tekintenél az emberi szikár kapcsokra,
felpuhul a kemény, és fordítva.
Az ember elegyedik, cserélődik, s fogva
tartja ölelések örök titka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése