Épelméjű lehet-e az, ki rímeket faragva
monoton-megszállott alliterációk
allűrjén alél bele a lélektelt hangtalanba,
zajjá pendítve a ki sosem mondhatók
örök eszmeiségét? A néma csók
áhítatát, éjtelen fényét? Ó, mondd,
épeszű ember ragadhat-e tollat,
még ha tudja is, hogy egy párszáz év, és
a lap s a szó is a semmibe porlad,
s maga az a leírhatatlan Érzés!
Mondd, a költő ép-e? A mord fénykés
áshat-e mélyebbre? Mint a
költő álma hajójának halkan
megtört tükrén a hang, a szó?
Mondd, van szeretnivalóbban
bolond, mint a tollforgató?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése