Minden idők legnagyobb bölcsessége, mely nem minden bokorban, de a talajon ugyan fellelhető; mégis kevesen hangoztatják, hiszen a legtöbben barna löttybe teszik az édesítőt, ahelyett, hogy magaslatok kék kávéját elegyítenék világító cukrok mécseivel - ez a ritkán hangoztatott, s még ritkábban mentális frissességű résszé nemesített mondás a következő:
"Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár"
Az Érvelés véletlen sem légből kapott fellegvárán a homlokzati szöveg biztosan ez lenne.
A széles látókör legszebb példázata ugyanis ez a mondat, melyet minden kisdiák kívülről fúj - a legnagyobb diákok viszont nem értik, vagy csak nem akarják, hogy világmegértésük gyűjteménye múzeummá bővüljön.
A széles látókör ismérve ugyanis, hogy ha valakik szeretik a pudingot, akik ellenszenvesek, attól még nem kellene, hogy ellenszenvesek legyenek mindazok, akik (véletlenül épp) ilyen ízléssel bírnak. Persze, a példa nemcsak együgyű, hanem roppant életszerűtlen is, de talán jól bemutatja azt a lényeget, melyet e szállóige takar, és amelynek jóval kiterjedtebb körben kellene szöget ütnie a túl kemény, szeleburdi koponyákba.
A másik, hogy nem minden egyes tapasztalat összeséből, sokaságából következik a humán viszonyban vett általánosítás joga, hiszen ötmillió egy forintos is lehet hamis érme.
Ráhúzni tehát számtalan élethelyzetre, gondolkodási sémára lehet a fönti aforizma-értékű esszenciát, minthogy a cifra külső, a silánynak tartott zenei ízlés, vagy épp tőlünk idegen világnézet még nem feltétlenül jelenti azt, hogy képviselői unszimpatikus "járulékaikkal" száz százalékosan azonosulnak, és felveszik a pózokat.
De ha fel is veszik - akkor mi van? Nem mindegy-e, ki mire ropja, vagy rázza (haját), ki mennyire állítja ki az utcagalérián kebelfestményét; ki hogyan fényképezi magát a tükörben - ha egyébként jószívű?... Nem a további alapvető tulajdonságkincsek, úgy mint megbízhatóság, melegség, kedvesség, és egyéb megmagyarázhatatlan pluszok képzik-e a bizalom felgyúló mosolyának kanócát?
És ami a legfontosabb: miért lett a világon a legnagyobb divatcikk, ami csalóka módon mindenkire ráillik, egyeseknek kényelmetlen, de sokan hosszabb távon kikezdve bőrüket is rendületlenül hordják tovább, és aminek neve az előítélet?
Miért?
És vajon miért nem bogár minden rovar?
Talán, mert az Egész óvó kitinpáncélja csak a kivételesen sebezhetőket védi...
Önmagától.
S azoktól a cipőtalpaktól, amelyek ijesztő mértékű magabiztosságukban nem taposnak el - csak félig, annál hatalmasabb kíntusát okozva, s mi, a téves ítéletektől ódzkodók világító csillagbogarakként élünk tovább ott, hol minden halál szeretet, de nem minden szeretet halálos is egyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése