Támolyog a mindennapi monoton,
majd lassan szédülve a mélybe zuhan.
A Szépség tapsviharát jelző lámpák
zöldbe csillanása elunhatatlan;
így nézek ki ablakom fehér
függönyén s még azon is túlra,
így látlak meg Téged, gyönyörű
zuhatagos szomorúfűzfa.
Talán Te nem tudod, mennyire
szép is vagy - telítkezem Veled.
Talán túl sok szempár pillantotta
már eső múltán igézeted;
de a téli fagycsöpp hada, amin
átsugárzik ezer égszín prizma,
valószínűvé teszi azt, mi csak
a legbelsőbb birodalmak titka.
Ó, téli eső, változhatsz bár át
tisztaságot sziporkázó hóra,
sok ilyen szép fát ajándékozz még,
ne csordulj rögtön a sáros porba;
homálybaglyok huhoghatnak bár a tájon,
márványinjekciót fecskendezve ágba -
óvd a földszín fákat, hisz Te vagy, Te leszel
áhítatom őstüzet kristályló lángja!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése