Találkozások

Látom, ahogy réghunyt lelkek égisége

 átsuhan némult patakok felett,

hallom, miként zokognak bele

az éjbe hiánytól mart sebek;

érzem, drága eltűnők, mosolyotok

másvilági selymének simítását.

Fényhumusz illata csiklandozza

álmaim, s ahogy körülállták

egykor bölcsőm szeretett emberek

a letűnt gyermekkor újuló édenében,

a meg nem foghatót fogta akkor 

fel mind a hat érzékem.

Most már felcseperedtem, s tudom,

nem lehet minden pillanat elnyújtott,

könnyekig ízlelt mélység,

de a transzcendens találkozások

elém idézik a Kalács isteni képét.