Tényként kell raktározni
a világbéli borzadályt,
nem átélni csontmélyig,
hogy halnak sokan kínhalált;
együttérzés persze a nemesség
hős hangú gyökereiből gyúl,
minden vérző fájdalomba viszont
a Dobogó belebolondul;
és zakatolva összevissza
csüggő lelkű rózsává betegszik,
csillapít néha csak a valós
szemlélet, a túlszép sokszor sebzik.
Tényként kell raktározni bennünk
a világon átrobbanó borzadályt,
majd, ha felsír a megoldó-szél,
eolhárfán játszani a Változást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése