Éteri hóharang hulldogál
Lüktető lila mennyboltról,
Légies muzsikapelyheket szitál
Egy távolból integető kor.
Egy árva, hófehér könny
Nem pereg alá a mélybe,
Lelkében visszhangzik az öröm
S fenséggel fagy az égre.
Egy ősi szellő szertefújja szívét
A magasság boltozatán,
Új szárnyakat bont az élt
Csillagnak születő arcán.
Szférák gomolygó álmait
Hordozza szendergő szívében,
Hol egy végtelen álom patakzik
A bús könnyező, kietlen űrben.
Lenge fátylú lila lelkek
Érintése lelkében dúl,
S mint elrévedt felleg
-Táncol világokon túl -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése