Vibráló csillag,
ezerszín illat
halkba hág...
Törtető hold
sorskötve old
- szabadság -
Gyertyákon varjú,
nyikorgó hangú
félszmadár.
Mellette lángok,
életek s álmok.
Kontraszt száll.
Berzenked reggel,
miért is lett sebbel
bevonva.
Akár az alkony,
vöröslik, hallom,
Aloha!
Rég volt már ilyen
koldus-kincstelen
a város.
Gyere csak Természet,
Te nem vagy enyészet -
halálos...
Ködbársony: álomszép,
titkon túl: nincsen vég,
vagy mégis?
Füstfelleg-épület,
mögötte ég üget,
majd én is.
Lennék, mi sosem,
lehettem, s ott nem
lét légzik.
De élek, lüktetőn,
pipálok űrfenyőn,
éjfélig?
A kérész frigyem
magammal viszem
Vénuszra.
Csillag lesz szeretőm,
bámulják epedőn:
éjmustra.
Selyemingbe bújt,
meteornyi súlyt
ragyogok.
Hová visztek engem,
hangom merre leljem,
angyalok?!
Mert a csillagcsipogás
vékony vigasz, látomás -
nem valós.
Leszek hát ember, döntésem
vers lesz valaki könyvében,
csattanós...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése