2016. április 11., hétfő

Vers a versről

Tömény szépség, gyönyör-esszencia:
energia pár sorba sűrítve.
A Költészetnek áll ebben nyitja,
hogy az unalmat üresítse  -

hogy szabad határok lenge rímjein
új életre kéljen az az út,
mely rigmusokba zárja a kincsein
felzokogó, igaz égi súlyt.

Valós éteriség, egy félelmes varázs -
költészet bűverdejében az ágak,
lelket sosem üríti, de egy látomás
ledermeszti azt, mi mélyekbe szállhat.

Megrekedt iram a fenség igézetében:
melynek delírium hatása által
a Költészet kertje egy olyan ében éden,
ami hintve van sok veszélyszép árnnyal.

Ha sétálsz csapdájába, örökre
maradsz szózat-szárnnyal verdeső foglya.
A Költészetnek legszebb öröme:
Ő a keserv legkedvesebb mosolya.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése