Levegővé teremtett tüdőembrióim
hősök lesznek,
Kicsikarom fogaim közül csak azért is
a győzelmet;
Bármi is lesz e világon, végül és jaj, végre
sikerülni fog,
Szakadhat rám ezer világsúly, tekintettüzem
akkor is lobog!...
Kacaghatsz bár, ó rám, Te hitvány-huncutkodó gnóm:
minek gond a neve,
Bennem új hitet bont a belső rugó, cikázva,
búgón pörgedezve,
S lehet bármilyen beteljesületlen vágyajkam
nehéz sóhaja -
Tudni fogom, merre is lépjek, életharangot
újfent kongatva...
...Amely valójában csupán a halált temetve,
édes gyászban,
Új erőre kap, egyre, lázas, csipkés, szikrázó,
friss csodákban,
Légy az enyém örökre, kedves tenni akarás,
s meghal a halál,
Bár nem kérni - Tenni kell, és akkor ez az élet
szebb lesz szavaknál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése