Étertappancsok
2016. április 9., szombat
Legbelsőbb
Újjászülöm örömöd,
akár csodát a nem várt ajándék.
Hordalak, szívem fölött,
s magamban őrizlek, nem is oly rég.
És a szikár idő szava
holt súllyal röppen előre.
Csak a legbelsőbb hallhatja.
Van, mi sosem hull a földre.
1 megjegyzés:
Unknown
2016. május 30. 15:26
titokzatos ez a vers is, már másodszor bukkanok rá
Válasz
Törlés
Válaszok
Válasz
Megjegyzés hozzáadása
Továbbiak betöltése...
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
titokzatos ez a vers is, már másodszor bukkanok rá
VálaszTörlés