2016. április 9., szombat

Legbelsőbb

Újjászülöm örömöd,
akár csodát a nem várt ajándék.
Hordalak, szívem fölött,
s magamban őrizlek, nem is oly rég.

És a szikár idő szava
holt súllyal röppen előre.
Csak a legbelsőbb hallhatja.
Van, mi sosem hull a földre.

1 megjegyzés: