A halál életét vesztette -
lekaszabolta a szeretet.
Továbbdarabolta a jóság,
majd a béke mindent megevett.
Az élet halálát szülte,
hogy ne legyen unalom,
abban az örökéletben,
miben élünk mulandón.
Múlik éj az éjjel, nap az esttel:
minden magával s párjával.
A szétszabdalt végtelen viszont
újralüktet lelke által.
Testen túl a káprázó test lapul,
lélek hátranéz, hogy önmagát
látva elegyedjen a másikkal,
és tekintsen előre tovább.
E kezdettelen végenincs
varázslatosban tengődöm.
Lengek, lebegek csont nélkül,
majd keménnyé tesz az öröm.
Újrasarjadnak szép csontjaim,
hol bőrt bújnak szerepek,
majd húsomba markol kedvesen
a legmélyebb szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése