szabadon lógnak csillagidegek
érzékek erdejéből intenek
érintenéd őket de megborzongnak
nem mutatnak mosolyt soha a holdnak
nincs többet érzés soha már ó az égen sem
ha a földi paradigma az érzéketlen
hiába zárod magad héjba hűs földön itt
égi paradicsomból minden tükröződik
és lassan elhalnak égidegek
de egyszer még újjáélesztheted
ha érző fényeiddel nézel rájuk
új milliók gyúlnak és szemük átsúg
valami másba s e cseles égi teszt
tudatodba fészkeli hogy érezhetsz
csak hogy tudd sosem a gondolat teszi az embert
más öltözteti örökzölddé a lélekfenyvest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése