És mi lenne, ha csak úgy merengnél,
és nem gondolnál semmire most?
És hogyha átölelnél valakit,
kitől a sors csak életet foszt?
Mi lenne, ha újra benned lelkendezne
pillanatmilliók várt csodái közt
egy olyan új birodalomra nyílt érzés,
mely az imént még elgyötörten röpdösött?
Az lenne, ami lehetne akkor,
ha más lennél, mint ki vagy,
ha nem gondolnál soha semmire,
csak élveznéd önmagad.
Mi lenne, ha most - egy növény lennél?
Sziromlétedre illanna harmathad?
Magadba a tisztult eszmét szívnád,
ha léteznéd önmagad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése