A fájdalom nyers húsa
forró szemedtől begyógyul,
egésszé leszek újra,
a halál szíve elszorul.
Nem ad több korgó bánatot
gyásztincsbe font embereknek,
mert boldogba burkolásod
engem már végtelenné tett.
Remeg bennem minden szavad,
s a csókod utolsó kincsrezgése.
Mindegy, világ merre halad,
én emlékszem istenem szemére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése