Harmatfehér áhítattal világolva pislákol
az éjben cseresznyefa csecsemő-virága.
Akár csillagbogyók az ég ágain, a világból
nem menekülve, de végtére is kiszállva
repdeső vágyak, érzetek, sejtések:
száll szerte, mint hó: táncoló virágpor.
S ekkor tudom csak meg, hogy e lomb-élet
kikelt rügye ott dobog akárhol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése