Megrendülten állok színed előtt.
Bár látni Téged még sohasem láttalak.
De érzem, sugárzásod oly mély, sőt,
mélyebb, mint milyen mély lehet egy árnyalak.
Kicsomagollak félszek titka-szőtt bánatruhádból.
Mibe az elszorult lég vetett ágyat.
Levegőtlenséged sírján ölelő karom táncol -
az Élet meggyógyult, Isten még várhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése