Univerzumkórókra
öntözi bánatát
ez az élhetetlen isten.
Ősegy, Természet vagy Nap?
Ez az élő mindegy:
neve, én tudom, úgysincsen.
Nem is lehet: soha nem is volt.
Valahol szikkadt termések
könnyei csillannak fel az éjből.
S ott, valami égi mélységben,
felvillan az ódon tudat:
ismerlek valahonnan már régről.
Tegezhetetlen fájdalmam
kimért részegségével
ölellek szoros érzéssel át.
Majd csöndezrek víg lepkéi
csak lepik, csak lepik el
ezt a halhatatlan éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése