A kozmosz térképe testet öltött:
arcod vonásait simította e világra.
Egy színtiszta szellemlény öltözött
hús-vér álmok légi keze által szőtt ruhába.
Terek és idők síkjain túlnyúló
lelkiséged étermély suhanása.
S ahol egybeér ellentétbe fúló
jelenség, vagy jelenés fehér árnya.
Mit tükröz vissza álomsúlyos tekinteted,
az lesújtó erővel hat az égiek tudatára.
Éjgyönyörű belsőd varázsa bennem remeg.
Nem hallgatok többet a tudat fénymorzsoló szavára...
Mert ahol a kozmosz határai arcvonásaid
szőtték bele ebbe a kozmoszturmixba,
ott istengyümölcsöt préselve igézőn patakzik
titkos létezések halottnak hitt nyitja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése