Befészkelés

Mint kengurufióka erszénylobogásban lubickol:

úgy fürdenek agyfiókomban az eszmék.

Mint millió pillanat veled, olyan túl hamar iszkol

idő, pedig ismeretlen voltál nemrég.

Nem lehetnék e förtelemdús világon

teljesen tiszta - fogadd el bús tényem!

Nem kérhet senki soha olyanért számon,

mi illatozó pecsét a törvényen.

De ha egy nap hallhatlak, az olyan lesz,
mint álom -  tisztítod lényem.
Ha átölel létezésed, ne eressz
akkor el soha, mert érzem, 

s tudom, ha egy nap láthatlak, az oly

lesz, akár egy megálmodott való.

De kérlek, hogyha sok lennék, csak szólj!

Nem ring tovább szellő nélkül hajó.

Elmémben vagy, magad be oda fészkelted,

bár szívszekrényem is szöveteddel tele.

Bársonnyá leszel majd valamikor, tenned

nem szükséges - ne is tégy soha ellene!

Mert én kedvellek. Igazán. Sőt, mi több...

Ez, amit továbbgondol a Naphűs szellem.

Rebegtethetnek rám pillát gond-rögök -

én lelkedbe porladok forrón, kedvesen...