Csillagérzések füstölgő sziporkája
az áporodott magány hálójában vergődik.
Nem minden szellő hajlik át rút orkánba,
de minden sajgó rezdülés gyönyörszélbe ömlik.
Valahol... felborsódzik a kettő értékítélete.
Valaki... csak egy valaki, ki ezt érezheti.
Tudhatja bár miriád csellengő halandó, sugárkéjbe
a valóság csak a sötét érzelmet repteti.
Puhán kígyózó ellentétek fúlnak egyként
a selymes igazság sejtelem-tükrébe,
s ahol az Út könnye oltja a gyertyareményt,
porzó horizontba omlik szemek fénye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése