Alakodtól, amikor ősbokrok rökönyödnek,
fények mélysége sejlik értéked sebén.
Sziluetted árnyzuhatagba fonja az öreg,
nyűtt éjek magaslatából bomló erény.
Fürtgömbölyű tested szellem milliárdját takarja,
belőled nyílva hullong minden halandó szirom.
Ami álmok nyurga ködbuborékába fonnyadva,
tüskét lehel az önvalósító-horizonton.
Eged puhán suhogva szövi
emberek szeretetbe korgó vágyait,
édes Föld - mi Földünk öntözi
elszáradt univerzumok világait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése