Itt minden, minden tűnőben van.
Évre éj, éjre nap hull.
Csak Te maradtál halhatatlan,
csak Te szárnyalsz igazul.
Megigazulva szállsz erre
a kétes hírű világra,
és beletakar a csendbe
himnuszok éltető fátyla.
Remény, én Tőled lettem boldog,
Te, tetten túli pótcselekvés,
mikor mitévő vagyok, suttog
zenéd, majd árva erekbe vés.
Kérlek én, még sokáig hasd át
lila lelkem légi leplét!
S akkor lobbantom ajándékát,
annak, mi világhegben ég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése