Ha majd tiszavirág igém titka kihuny,
és létigenlőn fátylam lebben fel,
leszel Te végzetbe burkolt misztérium,
felfedések ragyogó leplével.
Rejtélyarák oltárán most én áldozok.
Keresztet fészkel bennem az érzet,
hogy törött minden kereszt, s szabadon lopok
a gondolatból ki érzésfészket.
Valami túlontúli álmot, ha merülne
lefelé lelkességem kezdetvarázsa.
Ne feddj, csak ha a villámterhes csend kergülve
cikázna a legszebb földiség szavára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése