A derű furcsa faltörés.
Nevető szilánkokat szór.
De nem minden ajakzöngés,
mi boldog, fakad igazból.
A fal egyik oldalán
vígkedélyek záporozó hada.
Míg a fal másik arcán
szilánkot vérző, belső éjszaka.
Kilépek falak börtönéből.
Még utoljára visszanézek.
De csak hogy végül lássam a föl
halkan zokogó valós éned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése