Én láttam a legelső, hulló törékeny cseppet,
melyben ragyogott még remény: esővé eredhet.
Eretnek-szelek fújták el a felhőt,
s láttam benne kedves arcát: láttam Őt.
Láttam hangokat, ahogy színezték a csöndet,
láttam ezer metsző szenvedést: láttam őket.
Láttam, miként lesz egy kis élőlény halhatatlan;
mikor a semmi tükrébe néztem: láttam magam.
Láttam hazugokat, amint sebszeműket hitegetnek,
kik ezerszer csalódtak már másban: láttalak titeket.
Láttam fodrozódni a lég kötelén felhő-inget:
láttam előre ott, fent: az ég karol majd át minket.
Láttam könnytelen bánatot, bánattalan könnyet,
láttam, ahogy egy szerényerős érzés örök lett.
Láttam dermedt tekintetet, mily fájón éget,
nem láttalak még, de mindig őrizlek Téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése