Mosolyból simuló,
sugallva kihulló
görbült ív-varázs,
kigyúlva a felhőkre,
törekedve előre -
hogy a szívbe láss;
Kacéran kucorog,
kódjából kibomlok,
hogy teljes valómban
megpillantva hosszan tekints,
s mosolyodba hulljak Te, kincs,
hol csendünkbe robban
miriád fényszilánk,
e zápor sosem bánt,
csak érezd tovább!
Csak hagyd, hogy dús bőrödbe
sugárselyem örökre
súgjon érzést át...
...nyers érzések sebző szépe,
hol átível a víg égbe -
szikrázik az éj.
Cseppek és parázs násza,
sötét szellők ragyogása
súgja :"bennem élj"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése