Tudom, csillag, hogy titkon vándorolsz,
engem, Csalfa, úgysem vezetsz félre.
Tudom, végzet, hogyha majd átkarolsz,
én aztán már nem jutok a fénybe.
Minek sírjak, ha lelkemben tündököl
valami igéző elmúlás?
Nekem tudnom kell azt, mennyire gyötör
halálra egy újszerű varázs.
Hogy aztán porszem legyek én -
gubbasztó szelete az égnek?
Csillagvilágok titkos rejtekén
gyúlva múló kecsegtetések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése