Baljós ágak violaszín örvényén
égboltot szürcsölnek a lombok.
Itt nem lesz több ismeretlen ösvényfény,
csak sötét szikrázó korongok.
Valami titkos hangú jelenés
körbefonva ámítja a fákat.
Belerikolt egy gally a csendbe, és
rejtéllyé nemesül minden bánat.
Lila misztérium ősi parazsai
lüktetnek ágbogas rejtelmeken:
hová tűnhetett kucorgva, mi valami
fényfriss gyógyírt suhint, ó, a sebben?
Ki-be jár, jár-kel a benned
rejlő örök alkonyat.
De tudd, többé nem remeghet
hangod égszirmok alatt.
Mert a fellegek, amelyek most körbe
rendeződve utat nyitnak valami más felé,
hallják minden szavad, félelmed, s rögbe
taszajtanak, mielőtt lelkeddel válnál eggyé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése