Egymásba csörgedező ellentétek,
most ne beszélj, most ölelj, ó, csak nézd meg,
mivé lett az az élet, amely kettéhasadt!
Világnak becézett, mégis örök vak maradt.
Most érezzük a lét finom idomait,
egymásban, egymásból, és az a balga hit,
hogy kizárja egyik a másikat,
romantika gyilkosa, megríkat.
Valamikor még együtt kerengtük
be roppant pályák hős honát, együtt,
világtalanok mégis csak most lettünk,
mennybe markolva egy szempárt keresünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése