2015. június 26., péntek

A Semmi különös esete a Képzeld, mi történttel

Mikor a Semmi különös találkozóra hívta a Képzeld, mi történt-et, ez utóbbi fellengzős hanghordozással nyújtotta át göndör szalaggal átkötött ajándékát: a Nem tudom-ot. A Semmi különös erre egykedvű cselességgel festette át azt a bizonyos szalagot éppen annyi árnyalatúra, ahány izgalmas szóbeszéd létezik a Földön.
Végül találkoztak. A Képzeld, mi történt szájából végeláthatatlan láncolatok bugyborékoltak, a Semmi különös pedig a merengés sajátos csillogásába mártotta szemeit. Világok nyíltak, kódexódon érzések kavarodó örvényéből, gondolatrezgék fénylő kis pontjaival karöltve. Életek születtek, halálok haltak, s az idő körforgásból somolygó ketyegése a pillanatba fagyott.
- ... és akkor...figyelsz te egyáltalán? - hördült fel a Képzeld, mi történt.
A Semmi különös válasz helyett egy fára mutatott, majd elkezdte a kérgét rágcsálni.
- Te meg mit művelsz?!
- Látod, látod - vetette közbe a Semmi különös - nem csak te lehetsz érdekes. És énközpontú sem. Nem érzed, mit más érez, mint ahogy én sem érzem, amit a fa érez. Nem hallod, mit más mond, mint ahogy a fa sem hallja - én viszont mindent hallok.

És akkor a történelem folyamán először derült fény arra, hogy lehetséges, a Semmi különös képzeli a történtet, és a Képzeld, mi történt nem is olyan különös.
Persze, kivételek és keveredések mindig lehetnek, főleg akkor, ha hallgathat a felszín, és fecseghet a mély.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése