Huppanás

Te egy könyv vagy.
Legpezsdítőbb
tananyag;
világköltemény
- és -
világregény,
kódexekbe kódolt
fortély-fejtvény,
egy lexikonnyi lélek:
szavak ízei rólad
mesélnek.

Te egy festmény vagy.
Koloristán színgazdag,
szürreális szép
arcgyufa,
ami ha reneszánszra
gyulladna,
templomok antik falát
beviláglaná,
s tudom, tudnál lenni
létedben azzá,
mi őskor karcolatán
barlangnyi bölcsesség,
ecsetek lágyrőt lángja
arcodon át csöndbe ég.

Te egy szobor vagy.
Munkáltan míves alak,
mit Kezek keze
formált ilyen ívesre,
majd dobogást csempészett be
márvány, de puha szívedbe,
légi vésők gondos, finom
keménységgel alkottak meg,
homlokodon felvirul
a tökéletesség-seb.

Mert művészet minden
kuncogó porcikád,
gyümölcsöd kertjéből
minden kéz lopni vágy,
s vagy muzsika szíverén
fölzöngő neszek násza,
táncolatok s mozdulatok
villanása,
s minden, minden.
És minden.
Belédhuppantam.
Úgy - és jól hiszem.