Hétfő
Élesen csöng a tovatűnő álom,
az Ismét keserédesen felkacag.
Kedv körül feketéll megannyi lábnyom,
elővetült órákra csömör tapad.
Az éltető belső mégsem szólhat szebben,
s az erő átfon a kígyózó perceken,
míg új napra eszmélget a gyürkélt szem.
Kedd
Míg új napra eszmélget a gyürkélt szem,
addig ott, kinn minden olyan önfeledt.
Idő nem ráncosít a természeten,
a felhők vígak - az iram megrekedt.
Mégis, kell valami, mi előrerántson,
hogy szárnyontúli erővel egyre szálljon
percek zúgása a Kerékforgáson.
Szerda
Percek zúgása a Kerékforgáson
monoton Közepet búsan trombitál
bele a fül mélyeibe, hogy fájjon,
de a lélek mélye erőt muzsikál.
Erőből font nem csak az, ki érzéketlen,
az otthon-melegtől edzett Rebbenetlen
a Majdnem örömét zengi odabenn.
Csütörtök
A Majdnem örömét zengi odabenn
a szép végcél előtt lelkendező kéz,
tán túl hamar kezd lézengni ernyedten
a serénykedésektől ellustult ész.
Csak az a perc, mit elme ki nem számíthat,
éji egekre mámorral csak az írhat,
majd a Végre gyönyöre halk arccal pirkad.
Péntek
Majd a Végre gyönyöre halk arccal pirkad,
a repedt mennyezet csakis most égi kék...
Az utolsó órák szinte kacsintanak,
az álmodó Dolgos szinte maradna még.
Lélekben, mi eddig sorakozott kínhad,
elröppen könnyeden, és kedvesen itt hagy,
s vár hűen az elpihenő otthon-illat.
Szombat
S vár hűen az elpihenő otthon-illat,
visszanézve a múlt napok mégis szépek...
de a hirtelen gyúlt az igazi csillag,
mikor az éjben szabad szépséggel éghet.
Végtelenné nyújtott röpke bölcső ringat,
de elszárnyal a csendbe csitult pillanat,
mi az utolsó szabad időkre virrad.
Vasárnap
Mi az utolsó szabad időkre virrad -
a sóváran pilledő édes állapot,
valahol lélekrészek örömtől sírnak:
léted új élménypegazusra szállhatott.
A bölcsesség túllát a robotoláson,
határtalanság reggelen s éjszakákon -
...élesen csöng a tovatűnő álom.
A "nyolcadik nap"
Élesen csöng a tovatűnő álom,
míg új napra eszmélget a gyürkélt szem,
percek zúgása a Kerékforgáson
a Majdnem örömét zengi odabenn.
Majd a Végre gyönyöre halk arccal pirkad,
s vár hűen az elpihenő otthon-illat,
mi az utolsó szabad időkre virrad.
Élesen csöng a tovatűnő álom,
az Ismét keserédesen felkacag.
Kedv körül feketéll megannyi lábnyom,
elővetült órákra csömör tapad.
Az éltető belső mégsem szólhat szebben,
s az erő átfon a kígyózó perceken,
míg új napra eszmélget a gyürkélt szem.
Kedd
Míg új napra eszmélget a gyürkélt szem,
addig ott, kinn minden olyan önfeledt.
Idő nem ráncosít a természeten,
a felhők vígak - az iram megrekedt.
Mégis, kell valami, mi előrerántson,
hogy szárnyontúli erővel egyre szálljon
percek zúgása a Kerékforgáson.
Szerda
Percek zúgása a Kerékforgáson
monoton Közepet búsan trombitál
bele a fül mélyeibe, hogy fájjon,
de a lélek mélye erőt muzsikál.
Erőből font nem csak az, ki érzéketlen,
az otthon-melegtől edzett Rebbenetlen
a Majdnem örömét zengi odabenn.
Csütörtök
A Majdnem örömét zengi odabenn
a szép végcél előtt lelkendező kéz,
tán túl hamar kezd lézengni ernyedten
a serénykedésektől ellustult ész.
Csak az a perc, mit elme ki nem számíthat,
éji egekre mámorral csak az írhat,
majd a Végre gyönyöre halk arccal pirkad.
Péntek
Majd a Végre gyönyöre halk arccal pirkad,
a repedt mennyezet csakis most égi kék...
Az utolsó órák szinte kacsintanak,
az álmodó Dolgos szinte maradna még.
Lélekben, mi eddig sorakozott kínhad,
elröppen könnyeden, és kedvesen itt hagy,
s vár hűen az elpihenő otthon-illat.
Szombat
S vár hűen az elpihenő otthon-illat,
visszanézve a múlt napok mégis szépek...
de a hirtelen gyúlt az igazi csillag,
mikor az éjben szabad szépséggel éghet.
Végtelenné nyújtott röpke bölcső ringat,
de elszárnyal a csendbe csitult pillanat,
mi az utolsó szabad időkre virrad.
Vasárnap
Mi az utolsó szabad időkre virrad -
a sóváran pilledő édes állapot,
valahol lélekrészek örömtől sírnak:
léted új élménypegazusra szállhatott.
A bölcsesség túllát a robotoláson,
határtalanság reggelen s éjszakákon -
...élesen csöng a tovatűnő álom.
A "nyolcadik nap"
Élesen csöng a tovatűnő álom,
míg új napra eszmélget a gyürkélt szem,
percek zúgása a Kerékforgáson
a Majdnem örömét zengi odabenn.
Majd a Végre gyönyöre halk arccal pirkad,
s vár hűen az elpihenő otthon-illat,
mi az utolsó szabad időkre virrad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése