És mégsem

Belémégtél,
mint egyéniesülni vágyó
szabad parázs az asztal
lapjába.

Tovatűntél,
miként tüske olvad bizalom
kelyheinek hőjétől.
Hiába...

Az emléked
csepereg csak szemem egéből,
mint zápor futkos árván,
majd csak csend.

Te elérted
az el nem érhetőt. És mégsem.
Mint elvetélt angyal az égen -
s odabent.