Pompaűr

Úri kacaj visszhangzik
vigadalom ékes,
kék pohárcsengésében.
A zsivajból kihallik
a finoman fényes,
a fontos beszéd szépen.

Királypompa-hangulat
száz karát-borokban
oldódik szenvtelen fel.
Csak-mosolygó arculat
függöny előtt lobban,
mögötte takart sebbel.

Érdek ékszerdobozába
zárt ragyogó üresség -
"Mást se tegyél, csak mosolyogj"
Lélekkastélyon rovátka,
a boldog csók hűlt emlék:
"Gyermekem, boldog táncot ropj"

Látszatokban csillogó Rend
belső, metsző szegecsén
alszik a célszép vágyhalom.
És egyszerre, kórusban cseng
szívpoharak mély csendjén
valami titkos fájdalom.