Önébredő ünnep

Az élet álomzord kacsója
kecsesen áthúzza, könnyedén,
minden bongó örömköltemény
felbolygó sorát.
Törékeny álarca mögött habókja
hahotázva, delejes szenvvel tépi
a reményt, ami csöndbugyrokból lép ki,
de forog tovább,

forognak így is a Sorkerekek tovább,
miket füzetbe rejtjelez a Felfedés,
szavak hava ében lapföldet fedve vés -
szép oldalak hűlnek...
De egyszer, sziluettek szemüvegén át
reszketeg élesedik a derű ága,
világra a tollpihéket sziporkázza:
önébredő ünnep.