2015. június 25., csütörtök

Lánghaikuk

A felsercegő
sebek ódon súlyából
pihét varázsol.

Szikrás messziben
tetőző lélekmunkás
szenvedélyt ácsol.

Jégszoborszörny volt
a sors valaha, csak most
csepeg - általad.

Ismeretlenből
gomolygó jósalakként
gyúl a Vágytalak.

Szivárvány szája
színfüstöket pöfékel -
árnyalatkedély.

Áltüzes a bősz,
haraghergelt-üvöltő,
füstölgő Kevély.

Igaz tűz tiszta,
hű valója hókorom.
Szűz sziporkát szór.

A láng úgy csap fel
Mélyből, mint tengerzene
némult forrásból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése