Mind a jó, mind a borongó

Majd elmúlik ez is,
mind a jó, mind a borongó,
majd nullcsöndekbe hull a szó,
s az űrvonat elvisz
egy oly vidékre majd,
hol tiszta vágytalanság él,
hol csillagtalan gyúl a Tér,
kavicstalan a part,
így üresen piheg,
széltenger nem mossa többé,
a kékség átvedlik földdé,
s langyíz lesz a hideg.
Egyszer örök lesz a lélek,
csak a múló nem lehet halandó,
csak hullámtalan pihen a hajó,
s a béke ősi szükséglet.
Egyszer, hidd el, úgy lesz,
úgy lesz jobb, hogy nem kapaszkodsz
jóba-rosszba, és nem forogsz
körbe-körbe, s úgy lesz,
ahogy csak akarod,
veremmély lesz a boldogság,
ha a veremnek szép oldalát
látod és meghallod.