Ki nem mondottak

Mi szóbeli alakot sosem ölt,
de a légben örökké ott kísért,
némult teherként kering, ellebeg
majd oda, hol a Derű is kimért;
révtelenségből hullik hangnélkül
leszegett tekintet könnyszikrája,
titoktelt szavakat sziporkáznak
csodavesztettségek a világra.
Idők vonata robog előre,
csak a bennrejlő állt meg kövülten;
és a ki nem mondottak egyszerre
zubognak fel, súlyt hagyva az űrben.