Nem az a bölcs...

Nem az a bölcs, aki szentenciát olvas,
betűszirmokat szórva tollból világra,
kinek pillantásmelegétől az ordas
légkör felolvad, az a bölcs netovábbja.

Nem az a hős, ki fogcsikorgó erőlködve
győzedelmes hegyen-völgyön, egen-földön túl,
hanem ki öngátomló tájakat röpköd be,
majd megpihen szerény hegyén, láthatatlanul.

Nem az az erős, ki egyre csak hősködőn
tobzódik adott környezet forrójában,
az az erős, aki nem erős örökkön,
bukást vállal, jöhet akár orkán-áram.

Nem az a boldog, kinek arcán folytonosan
szivárványló kavalkádok hetykén csillognak,
boldog az, ki fájdalmas rögéből gondosan
homokvárat épít, s tudja, mi az a Holnap.

Nem az az isteni, kinek űrből látszik
glória-hamis, roppant eszmei szobra,
hanem ki a korhadt-rút, rücsök-bús fát is
mintha dús életfa lenne, átkarolja.