Rejtek-én

Énem egy arca
tükörsápadt mozaikja az Egésznek.
Végesbe varrta
a hétmilliárd képre szakadó élet.

Éned képmása
hulló maszkként pőrén áll a Lélekegyben.
A Te még látja
miként születsz újjá hűs, vak éjjeleken.

Énje önfénye
megcsillan tárgyak földies vetületén.
Ő dölyfössége
tovagurul örök Földfürtök szüretén.

Énünk oldalán
másik ének karja kitárva vár reánk.
A Mi holt szaván
társak miriádja szakadékba leránt.

Énetek - világ.
Belsővé az elfogadás teheti csak.
Csalán-űrt kiált
az Én, ha a Ti a Mindenségből kihagy.

Énjükben egy lesz
ének szétszakadó varázs-valósága,
örök én evez
mind-egyben körforgó, milliárd-országba.