Tükrök között

Féktelen, riadt ráncok arca,
félénk, ki belenyúz falakba,
- határok haláltükre ragyog -

Csakis a helyzethangulat
függvénye az, merre mutat
az örök ez is én vagyok.

Hullámzó, sebpiros energia,
szikrázó, ki rezdülések rabja,
- egybecsapnak végül a tűzhabok -

Tárd ki a szemed vakká válni,
hunyd pilládat - valóban látni,
- amit szeretnél, csak az vagyok.

Mert ha szétcsúszások tüskéje
szurkálva taszajt a hűltségbe,
- mivégre a párhuzamosok? -

Csak egy találkozás az, mi valódi,
akár szabály, akár szabad a módi,
a másban azonos ez is én vagyok.